Habár a környezet ahol a csecsemők alszanak változik kultúráról kultúrára, a testközelség gyermekekre való fejlődést elősegítő és szabályozó hatása mindenhol ugyanaz. Akár Braziliában, Svédországban, Amerikában, az Egyesült Királysában vagy Nepálban születtet; akár vadászó-gyűjtögető társadalomban vagy iparosodott nagyvárosban; mind az érett, mind a koraszülött kisbabák: jobban lélegeznek, jobban hasznosítják az energiát, alacsonyabb a várnyomásuk, gyorsabban nőnek és kevesebb stressz éri őket amikor az anyjuk testközelében pihennek. (Mothering: The Science of Sharing Sleep)
Nem csoda tehát, hogy Dr. McKenna alváslaboratóriumi kísérletei azt találták, hogy az együttalvó kisbabáknál a két szoptatás között mindössze maximum 90 perc telt el, míg a különalvóknál ez az idő kétszer ekkora. Az éjjal-nappal gyakori szoptatás elengedhetetlen feltétele a megfelelő tejtermelésnek, ezért az együttalvó édesanyák kevesebb szoptatási problémáról számolnak be és hosszabban szoptatnak sikeresen.
A testkontaktus fájdalomcsillapító hatással is bír: egy amerikai kutatás szerint azok a kisbabák akiktől úgy vettek vért, hogy anyjuk csupasz mellkasán voltak közben, sokkal kevesebbet sírtak és grimaszoltak, szívritmusuk egyenletesebb volt, mint azoknak, akik kiságyban bepólyázva élték ugyanezt át.
A kenguru módszerben részesített kisbabák, mely koraszülött csecsemők fejlődését befolyásolja azzal, hogy bőrkontaktusba helyezi édesanyukkal a piciket naponta néhány órára, kétszer annyit híznak ugyanolyan táplálékbevitel mellett, mint a testközelséget nélkülöző társaik. Ez is bizonyíték arra, hogy a kisbabáknak nem csupán etetésre, melegruhára és peluscserére van szükségük, hanem a gondsokodó emberi érintés is épp íly nélkülözhetetlen lételemük.
Egy budapesti védőnő számolt be arról, hogy egy alig gyarapodó csecsemőnél a követkzőt találta: a szülők, hogy ne kelljen még etetéshez sem ölbevenniük a kicsit, a cumisüveget az ágyához kötözték. Így a picibaba szinte soha nem részesült emberi érintésben és ezért nem is fejlődött. Ezzel a történettel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a testkontaktus ugyanolyan éltető, fejlesztő erővel bír, mint maga a táplálás és egyik a másik nélkül szinte az életbenmaradáshoz sem elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése