2011. december 1., csütörtök

Az igény szerinti szoptatás rontotta el a gyereket?

W. Ungváry Renáta szoptatási tanácsadó válaszol.
Féléves kortól kezdve gyakori, hogy a csecsemők éjszaka többször is felébrednek. Rettentően fárasztó minden alkalommal felkelni, szoptatni, viszzaaltatni, de vajon van-e más megoldás is? A válasz attól függ, kitől kérdezed!



Természetes, emberi igényünk a testközelség. Összebújni jó!



Kérdés: Nyolc hónapos a kislányom, és nem alszik: csak akkor alszik el, ha ringatom, ha szopizik, vagy babakocsiban tologatom, és gyakran felébred. Napközben háromszor alszik 45 percet, éjjel nagyjából óránként felébred, felsír, és csak cicivel alszik vissza. Az Ön tanácsait követve igény szerint szoptatom és sokat hordozom Rékát. Akadozva indult a közös életünk, mert nehezen indult be a tejem, de hathetes kora óta már nem kap tápszerpótlást. Sosem volt nagyétkű, 80-110 grammokat evett, de nagyon szépen gyarapodott, duci kisbaba volt, ezért nem is aggódtam (most, nyolc hónaposan 8200 gramm). A nem alvás miatt már kértem segítséget a házi gyermekorvosunktól, aki vér- és vizeletvizsgálatot kért. Kiderült, hogy kicsit vashiányos, ezt pótoltuk, de nem oldódott meg a problémánk. Elküldtek alvásvizsgálatra az egyik gyerekkórházba). A doktornő azzal kezdte, hogy nem megfelelően táplálom, naponta ötször 200 grammot kellene ennie, az első és az utolsó étkezésre pedig tápszert kellene kapnia. Ennyit nem akar enni, a tápszert nem is fogadja el, csak félálomban, és akkor sem eszik 200 grammot. A doktornő szerint lehet, hogy sosem volt elég a tejem, ezért a gyerek hozzászokott, hogy kevesebbel is beérje (vagyis éheztettem????). És meg kell tanítani egyedül elaludni! (Rendben, de azt nem mondta, hogyan csináljam!!!) Jelenleg már főzelékeket, gyümölcsöt és tejbegrízpépet is eszik, de általában 80-100 grammot, esetenként egy egész üveg, 165 grammnyi gyári babakaját. De amellett, hogy a doktornő megkérdőjelezte az eddigi táplálását, én pedig kétségbe estem, az alvás problémánk nem oldódott meg. Jelenleg éjjelente (este nyolctól reggel nyolcig) öt-tizenegy alkalommal kelek fel hozzá, hogy visszaaltassam. Olvastam az Aludj jól, gyermekem! módszerről, de ösztönösen tiltakozom ellene, mert nem akarom sírni hagyni. Van más lehetőség arra, hogy megtanuljon aludni???? Én már állandó fejfájással küszködöm a kialvatlanságtól, nappal sem tudok aludni, mert egyszerre legföljebb 45 percet alszik. Az elalvása is nagyon érdekes, amikor úgy érzem, hogy már ellazult, és jön az álom, akkor elkezd sírni, és görcsösen ragaszkodik az ébrenléthez, majd nagy hirtelen álomba zuhan. Ez normális? Még nincs egy foga sem, de esténként kap fájdalomcsillapítót (a doktor néni tanácsára), mert hőemelkedése is van - ezzel talán kiküszöbölhetjük a fájdalmat (az utóbbi két hónapban 15-20 percenként sikítva, sírva ébredt, ez most megszűnt). Végső soron szeretném megtudni, hogy milyen módszerrel taníthatnám meg aludni, hogy az éjszakai ébredések után egyedül is visszaaludjon, és mit tehetnék még (a táplálás, a napi egy-két órás séta, levegőzés mellett), hogy nyugodtabbak legyenek az éjszakáink.

Válaszom: Kedves Krisztina!

Nagyon sajnálom, hogy olyan szakemberrel hozta össze a sors, akinek sikerült Önt elbizonytalanítania, olyannyira, hogy megkérdőjelezze az elmúlt nyolc hónap minden szépségét, boldogságát és szülői helytállását. Önnek, Krisztina, olyan problémát sikerült megoldania Réka nagy előnyére és egészséges fejlődése érdekében, ami sok anyának nem sikerül ilyen fényesen: megszabadultak a tápszertől, sikerült úgy gondozni, nevelgetni a kislányt, hogy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott baba legyen belőle.
Szülőként könnyű dolgunk van akkor, amikor úgy alakul, hogy olyan gyereket kapunk a sorstól a véletlenek összjátékának köszönhetően, akivel nagyon könnyű boldogulni: minden megy, mint a karikacsapás, szopik, mint a parancsolat, szépen fejlődik, sosem sír, csak mosolyog és boldogan gügyög a világba, szinte észre sem venni, hogy ott van, annyira alkalmazkodó és simulékony. Elalszik magától, éjszaka, ha felébred, eszébe sem jut bömbölni, megfordul a másik oldalára, és alszik tovább. Lehet, hogy ilyen gyerek is van, de én még nem sokat láttam belőlük. Az viszont mindennapos tapasztalatom, hogy még a legnyugodtabb, legszelídebb, legsimulékonyabb csecsemőnek is vannak nagyon nehéz időszakai, olyanok, amikor szüleit, anyját a teljes végkimerülés vagy kétségbeesés állapotába tudja juttatni. Ezek kétségtelenül olyan időszakok, amelyek nagyon sok erőt, energiát emésztenek fel, és bizony sokszor kilátástalannak tűnnek. A szoptatós baba-mama csoportomban rendszeres téma az éjszakai szoptatás, alvás-ébredés. Ott az első gyerekes anyák meghallgathatják tapasztaltabb szülők élményeit, és azt is látják, hogy a problémák idővel maguktól is lecsengenek, enyhülnek, megoldódnak, mégpedig szakember beavatkozása nélkül, minden különösebb beavatkozás, sírni hagyás, idomítás nélkül. Egyszerűen azért, mert a gyerek a fejlődése során túllép azon a valamilyen okból problémás szakaszon.
Mindezt azért írtam le, hogy jelezzem, Réka viselkedésében nincs semmi kóros, rendellenes, ami miatt valami sürgős beavatkozásra volna szükség.
Étkezés: a felsorolt szilárd ételeket az ő életkorához képest egy kicsit még sokallom is, szó sincs arról, hogy éhezne, vagy akár a múltban éheztette volna. Ezek alaptalan vádak, amelyekre semmiféle bizonyíték nincs, hiszen Réka tökéletesen fejlődött, súlya a korának megfelelő, és ha megmérnénk a hossz- és fejkörfogat-növekedését, valószínűleg ugyanezt állapíthatnánk meg. Nem világos, hogy milyen alapon hangzott el a kijelentés az éhezésről. Az ötször 200 gramm táplálékbevitel naponta olyan sematikus, és annyira valóságtól elrugaszkodott, hogy én nem tudok mit kezdeni vele. Milyen kalóriatartalmú micsodából 200 gramm? És baj, ha csak 195? Vagy baj, ha csak 50? Vagy még annyi sem? A nemzetközi ajánlások alapján ideális, ha a vegyes táplálás mellett egyévesen a táplálék kétharmadát még az anyatej teszi ki, és a szoptatás kétéves korig vagy azon túl is folytatódik, feltéve természetesen, ha ön szeretné még egyéves korában vagy azon túl szoptatni Rékát.
Sajnálom, hogy olyan szakemberhez jutott el kétségbeesetten és fáradtan, aki vádlón lépett fel, és kétségbe vonta az ön szülői hozzáértését - teljesen alaptalanul. Mi értelme van kétségeket ébreszteni egy anyában akkor, amikor megerősítésre van szüksége: igen, a lánya gyönyörű, egészséges baba, aki anyatejen nőtt fel ilyenre, amilyen, és ez fantasztikus és elismerésre méltó teljesítménye ugyanannak a női testnek, amely most fáradt és alvásra vágyik. Sokszor leírtam és elmondtam már, mert általános tapasztalatom, hogy nehéz helyzetben vannak ma az anyák, mert egyedül maradnak a gyereknevelés nehézségeivel. Poroszos stílusban, kioktató hangnemben működő egészségügyi ellátást kapnak, amikor elbizonytalanodnak egy egyáltalán nem is az egészségügy hatókörébe tartozó probléma miatt. Az, hogy éjszaka felébred egy gyerek, és sír, nem orvosi probléma. (Kivéve persze azokat a ritka eseteket, amikor a gyerek beteg, és fülfájás, láz miatt ébred fel.)

Régen, amikor több generáció élt együtt, mindig akadt valaki, aki ilyen esetben tehermentesítette az anyát, hogy kialudhassa magát. Aki dajkálta a gyereket, amíg az anya kimozdult egy kicsit.
Ami most segíthet: itt olvashatod.

2011. november 7., hétfő

Sír a világ minden babája! A világ minden mamája reagál rá valahogy. Minden kultúra másképp!

Gyarmati Andrea pszichológus írás a sírásról.

A babasírás talán az egyetlen olyan hasznos dolog a világon, ami akkor jó, ha nincs. Az újszülött teljesen a környezetére van utalva, beszélni azonban még nem tud, ezért egyszerű kommunikációs rendszerre van szüksége. Ha minden rendben, elég, ha nem csinál semmi különöset, hiszen nem kell semmin változtatni. Ha viszont valami nem felel meg neki, bekapcsol a vészjelző sziréna: felkelti gondozói figyelmét, és ráveszi őket, hogy másképp viselkedjenek. Valaha a védelemre szoruló csecsemő sírással hívta magához a felnőttet. Amelyik baba sírt, azt sokszor szoptatták, és így nemcsak sokszor kapott enni, hanem az anyja később szült újra, és tovább gondozta őt. A szoros testkontaktus és a gyakori szoptatás ugyanis az egyik legsikeresebb természetes fogamzásgátló - bár ma már jól teszed, ha nem csak erre hagyatkozol a családtervezésben. Manapság nem vesznek körül minket ragadozók, a születésszabályozásra biztosabb módszereink vannak a hosszú szoptatásnál, és a nyugati anyák többsége nem akar folyamatosan etetni. A sírás viszont maradt.




Mennyit sírnak?

Az újszülöttek sírása még reflexszerű, de már három hónapos korra egészen kifejezővé válik. A csecsemők sírásmennyisége meghatározott minta szerint változik: a nyugati babák az első három héten átlagosan napi 22 percet sírnak, ez a második hónap végére 34 percre emelkedik, majd 12 hetes korra napi 14 percre csökken. Az a jellegzetesség, hogy a babák 6-8 hetes kor között sírnak a legtöbbet, szinte minden népnél megfigyelhető, még az evolúciós szempontból hagyományos életformát követő (állandóan testen hordott, folyamatosan szoptatott) !Kung Sanoknál is. Még ennél is univerzálisabb jellemző, hogy a babák este sírnak a legtöbbet: talán ezzel érik el, hogy még többször mellre tegyék őket, és éjszakára feltankolhassanak az anyatejnek abból a zsíros részéből, amihez csak akkor jutnak, ha sokáig szophatnak.



De miért sír?

A sírás feltételezett okai közül az éhség az első. Sok anya pontosan azért kezd tápszert adni, mert a sírásból azt hiszi, nem elég az anyatej. Már jó negyven éve kísérletekkel is tesztelték, hogy az éhség valóban annyira központi elem-e a sírásban, mint azt általában hisszük. Meglepetésre még az éhes babák is nyugodtabban vártak az etetésre, ha felvették őket, míg a szondán át tápláltak tele hassal is sírtak, ha nem tették ezt velük. A pelenkacsere akkor is használt, ha a használt pelenkát kapták vissza, vagyis nem is a nedvesség miatt sírtak, hanem mert hiányzott nekik az érintés és a mozgatás. A meleget jobban szerették, és segített a cumihasználat is. A bebugyolálást némelyik baba szerette, mások nem.

Mindebből arra következtettek, hogy az a legjobb, ha a babát felveszik, ha cumizhat, és ha a testkontaktusért etetik. Ha még a testmeleg pozitív hatását is hozzávesszük, egyszerűen megkapjuk azt a bánásmódot, ami legjobb az embercsecsemőnek: a folyamatos testen hordozást és gyakori szoptatást. A !Kung San csecsemők pontosan így élnek, és bár ők is annyiszor sírnak fel, mint a nyugati babák, de hamarabb megnyugszanak, és összességében sokkal kevesebbet sírnak.

A cikk folytatását itt olvashatod.

2011. szeptember 10., szombat

10 ok amiért NE tanítsuk meg a gyermekünket aludni

vagy legyen inkább 100!

Annyian reagáltatok erre a korábbi írásra, amit Margot Sunderland Okosan nevelni tudni kell című könyve alapján írtam, hogy jobbnak láttam egy teljesen új bejegyzést készíteni.
(angolul: The Science of Parenting, csak így talán érthetőbbek a tudományos – áltudományos pontok, aki angolul olvassa a könyvet ezt várja, erre számít és Margot Sunderland tudományosan elismert szakember a témában ( itt olvashattok róla bővebben ), Sheila Kitzinger is nemzetközileg elismert szakember (itt olvashattok róla)
A fordítás viszont hagy maga után kivetnivalót: pl amit említettek, hogy a glutamát az nem hormon, nem tudom, hogy ez fordításban csúszott el, a közérthetőség kedvéért vagy az eredetiben is így volt és persze több ilyen példa is akad.
A glutamát egyébként egy neurotranszmitter ami egy ingerületátvivő anyag, ami annyiban különbözik a hormontól – ami szintén egy ingerületátvivő anyag - hogy a hormon nagy távolságot megtehet a tetsben, míg a neurotranszmitter csak a szomszédos neuronok között hat.)

Amit a legtöbben sérelmeztetek, hogy ez a bejegyzés (vagy a könyv?) bűntodatot kelt a családokban, mert azt sugallja, hogy rossz anya az aki megtanítja a gyermekét aludni vagy legalábbis tudományosnak tűnő szavakkal próbálja megfélemlíteni az édesanyákat, akik sírni hagyják rövidebb-hosszabb időre a gyermeküket – ha jól értettem.

Ami a bejegyzés elején részletesen ki is van fejtve: a hosszantartó (nem amikor kimegyek pár percre pisilni vagy zuhanyozni), magárahagyott, vigasztalan, több napon vagy akár héten keresztül tartó sírás az ami negatív hatással van a csecsemők fejlődésben lévő szervezetére (és nem mellesleg még a felnőtt életére is – gondolj csak bele, hogy férjednek kiborulsz, elkezdesz sírni, majd ő erre kimegy a szobából és magadrahagy). Még egyszer had írjam, hogyha a gyermeked a kezedben sír, az nem ugyanaz, mint amikor magárahagyod, rácsukod az ajtót. Ráadásul azzal a céllal, hogy most megtanulja. Ezt valahogy még a babák is érzik. Érzik hogy ez egy vészhelyzet és azért nem tudsz ott lenni vagy pedig szándékos. A válaszkészség hiánya az, ami nem tesz jót. És ha ez nappal többé-kevésbé megvan, biztosítjuk, akkor épp éjszaka, ami érzékenyebb időszak, miért is nem? Egy csecsemő nem tudja, hogy most a szülei a másik szobában vannak és az egész azért történik, mert azt szeretnék ha éjjel nem zavarná őket. Csak azt „hallja”, hogy jelez és nincs válasz. Azt tanulja, hogy nem érdemes megszólítani a világot, hogy Ranschburg Jenő gondolatával élljek.
Ami a mérgező stresszhormonokat illeti, azok valójában pont azért romboló hatásuak, mert az ilyen hosszantartó, vigasztalan sírás esetén az egészségesnél lényegesen hosszabban és nagyobb mennyiségben ontják el a szervezetet és ez befolyással van a stresszválaszrendszer kialakulásában. Felnőtteknél már kimutatták, hogy az elutasítás és magárahagyás ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint amit a fizikai fájdalom, tehát joggal aggódhatunk ha nem válaszolunk kisbabánk sírására, hiszen az ő idegrendszere még annyira sem fejlett, mint a miénk.
A következő kérdés a tanítás. Tanítanunk kell aludni a gyerekeket– mert nélkülünk nem fog menni? Tanítanunk kell, hogy egyedül megnyugodjanak, megnyugtassák magukat – mert ez amúgy nem történik meg? Ezek a kérdések abból fakadnak, hogy a mi segítségünkkel (szoptatás, ringatás, stb) elaludni nem egészséges, és minél gyorsabban önmagának kell ezt megoldani, hogy a mi közbeavatkozásunk nélkül nem következne be előrelépés, nem lépne gyeremekünk - a maga érési idejében - a következő fejlődési fokra. És persze ezt minél korábban kezdjük annál jobb.

Valójában a pici babáknak az az egészséges, ha gyakran ébrednek. A gyakori éjjeli szopizások tartják fenn a tejtermelést részben és a picibabák vércukorszintjét is egyensúlyban hozzák. Éppen hogy nem egészséges nagyon mélyen bealudni nekik, mert az egyrészt éretlen rendszerük nehezen ébred fel esetleg , másrészt a gyakori szopizások a megfelelő gyarapodását szolgálják. Nagyobb babák ellenőrzésképp is ébrednek hiszen jó hosszú időszakon keresztül se nappal se éjjel nem akarnak távol maradni az édesanyjuktól.

Miért halljuk akkor azt, hogy egy kisbaba egyedül elalszik és végigalussza az éjszakát? Infrakamerás kísérletek bizonyítják, hogy bizony az a baba is ébred akiről szüleik azt hiszik, hogy átalussza az éjszakát, csak épp nem jelez, nem sír hanem ha felébred akkor szopja az ujját és úgy nyugtatja meg magát vagy a cumiját teszi a szájába (ha már képes erre) vagy a kiságyba tett játékmackóhoz bújik vagy a rongyiját veszi a szájába. Ezek a babák sem egyedül alszanak, nekik is kell segítség, csak az éppen nem mi vagyunk.
Tehát az ébredés normális a kérdés csak, hogy mikor érnek meg arra, hogy segítség nélkül vissza tudjanak aludni. Valójában 3-4éves kor az amikor a legtöbb gyerek ugyan még testközelben alszik el, de legtöbbször éjjel már nincs szüksége arra, hogy folyamatosan mellette legyünk. Ilyenkor is előfordul persze, hogy ébrednek és szükségük van megnyugtatásra, de ez már nem napi jellegű.
Felmerült a kérdés, hogy nagyobb 6-12 hónapos babáknál egészségesebb a 10-12 órás egyben történő alvás. Itt egy tévhit, amit a kultúrális közegünk hagyományoz ránk már jóideje, hogy az egyben, 8 órás alvás a kizárólag pihentető. Valójában a legtöbb természethez közelebb élő kultúrákban több részletben alszanak az emberek. Éjszaka 2 vagy több részletben és nappal is alszanak (lásd: szieszta). A gyerekek a fent említett okokból ráadásul még ennél is gyakrabban ébrednek az életük első néhány életévében.
És mi van az arany középúttal? Nem tudom ez esetben mi lenne az. Hogy csak kicsit hagyom sírni? Mondjuk 5 percig? Mivel tudjuk most már, hogy a segítség nélküli elalvás nem tanítás hanem érési folyamat eredménye, ezért bármilyen rövid ideig tartó sírni hagyás csak azzal a céllal folyhat, hogy a jelzésről leszoktassuk a kisbabánkat vagy kisgyerekünket.
És mi van velünk szülőkkel? Hogyan lehet ezt bírni? Hiszen mi nem ehhez vagyunk szokva/szoktatva. A gyerekvállalás sokszor olyan befektetést követel a részünkről ami már irreálisnak hat a mai indiviualizmust istenítő világban. Hiszen semmi nem állhat az utunkba, minden cél szentesíti az eszközt, a szülők csak tegyenek meg mindent, hogy a legkevesebb „szenvedéssel” járjon számukra a gondozás. Csakhogy előbb utóbb érezzük, hogy ha gyermekünk egy-egy ilyen alapvető szükséglete nincs kielégítve, mint a válaszkészség, akkor a miénk az alvásra sem tud kielégülni, hiszen a szomszéd szobából gyakran fülelünk, hátha mégis ébredt és idegeskedünk, hogy vajon jól van-e. Az ösztönök működnek!
És a természet is a mi oldalunkon áll, hiszen ha szoptatunk és gyermekünk a közelünkban alszik akkor kielégítőbbnek találjuk az alvásunkat, mint a külön szobában alvó édesanyák - bizonyítják a kutatások. Ez persze nem azte jelenti, hogy időszakonként nem iszonyúan fárasztó: kérjünk ilyenkor segítséget, pihenjünk nappal és hétvégén, vonjuk be az apukákat amikor lehet.
Az ösztöneinket pedig nem nehéz elnyomni sajnos és  rögtön támadásba is lendülhetünk  azzal az információval szemben ami emlékeztet arra, hogy a babánk akármilyen pici is és akármennyire védtelen is és nem tudja az érdekeit érvényesíteni, ugyanolyan emberi lény mint a társunk, és ha társunk sírna, ugye nem hagynánk magára 1 percre sem? Nem csuknánk rá az ajtót, hogy majd megtanulod ezt kezelni drágám egyedül. Tiszteljük a kisbabánkat és nagyobb gyerekeinket is épp ennyire!
Szóval, hogy megváltozott-e azóta a véleményem? Igen! Csak megerősödtem a sok kutakodás és információszerzés által, hogy az a normális és természetes és azzal teszünk a gyermekeink egészséges fejlődéséért a legtöbbet, ha hagyjuk hogy megérjenek a maguk ütemében arra, hogy a segítségünk nélkül aludjnak el, hogy a segítségünk nélkül változtassanak helyet (ne hordozva mondjuk), hogy a segítségünk nélkül egyenek, és a többi. Minderre a folyamatra hatással van az ahogyan gondoskodunk róluk, ahogy támogatjuk őket azon az úton ami az övék, egyéni, megismételhetetlen és összehasonlíthatatlan.

Az írást nem akartam referenciákkal tűzdelni. Akit érdekel egy-egy kutatás az írjon és szívesen elküldöm a forrást.

2011. július 26., kedd

Séta a szoptatásért

Séta a szoptatásért - 2011


Meghívó



Szeretettel meghívjuk hagyományos „Séta a szoptatásért” című rendezvényünkre, melyet a La Leche Liga Magyarország és A „Szoptatásért” Magyar Egyesület közösen rendez meg



2011. augusztus 6-án, szombaton, a Margit-szigeten.



Találkozó: 10 órakor a szökőkútnál,

ahonnan közösen elsétálunk a Széchy Tamás Uszoda északi végénél lévő játszótérre.



A Szoptatás Világhetének idei témája:

A szoptatással kapcsolatos kommunikáció



A La Leche Ligás csoporttalálkozókhoz hasonló beszélgetéssel készülünk, ahol a kommunikációval kapcsolatos tapasztalatokat, nézeteket és élményeket lehet majd megosztani. Lehetőség lesz személyesen találkozni és beszélgetni a LLL szoptatási tanácsadókkal, valamint a rendezvényen megvásárolhatók lesznek a LLL füzetek, emblémás pólók, szatyrok és babakendők.



Szeretettel várunk minden várandós édesanyát, apró és nagy gyermeket, kis- és nagycsaládot, édesapát, nagymamát és nagypapát, rokont a 10 órától kb. 13 óráig tartó összejövetelünkre.



A Margit-sziget megközelíthető gyalogosan a Margit híd budai vagy pesti hídfőjétől, vagy a 26-os autóbusszal, amely az Árpád híd metró megállótól indul és egészen a szökőkútig szállítja az utasokat.



La Leche Liga Magyarország – A „Szoptatásért” Magyar Egyesület

2011. június 20., hétfő

Hogyan alszik, miért nem alszik a baba?

Schneiderné Diószegi Eszter írása a babaszoba.hu -ról.

Nézzük meg közelebbről, mire számíthatunk kisbabánk alvási szokásaival kapcsolatban! Vajon mikor alussza végig az éjszakát? Miért ébred fel annyiszor?



Az éjszaka átalvása
Éberen és mélyen
Miért ébred fel?
Számít, hogy mit eszik?
"Csodamódszerek"
Mit tehetünk a pihenésért?
Elmélet és valóság
Személyes tapasztalat

Amikor a minap előadást kellett tartanom a csecsemő- és kisgyerekkori alvásról, a férjem tréfásan megjegyezte indulás előtt: "Te fogsz az alvásról beszélni??? De hát te ahhoz EGYÁLTALÁN nem értesz! Évek óta nem aludtál egy jót!"
És valóban, négy nyolc és másfél év közötti kisgyerek anyukájaként én is a kialvatlan mamák mindennapjait élem, főleg mivel a legkisebb még bőven az éjjel ébredős időszakát éli. Viszont épp ezért igazán közvetlen tapasztalataim vannak a kisgyerekkori alvási jellegzetességekről.
Pszichológusként és szoptatási szaktanácsadóként gyakran tapasztalom, hogy a szülők elbizonytalanodnak, vajon normális-e az, amit a gyereküknél tapasztalnak: nem alvászavarról van-e szó. Pedig sokszor csupán kulturális elvárásaink ütköznek a "természettel". Másra számítunk, mint amire a baba képes, illetve olyan folyamatokat szeretnénk siettetni vagy az irányításunk alá vonni, amelyek alapvetően biológiai meghatározottságúak.

Az embergyerek sok szempontból meglehetősen fejletlenül születik. Éretlen idegrendszerének kezdetben nehézséget okoz az ingerek szabályozása. Egyedül nem képes előállítani azt az ellazult, befelé fordult lelkiállapotot, amely az elalváshoz szükséges, mert ehhez hatékonyan ki kellene zárnia a külső-belső ingereket. Azt hiszem, minden kisgyereket nevelő szülő ismeri ezt a jelenséget: túlságosan fáradt, álmos a csecsemő (de még a nagyobb gyerek is), mégsem alszik el, hanem túlpörög. Utána nagyon nehéz elaltatni, és az alvása is nyugtalanabb.
Kell a segítség!

Ebből következően a kisbabák segítséget igényelnek az elalváshoz is - akárcsak az evéshez, az öltözéshez vagy a tisztálkodáshoz. Ez lehet ritmikus mozgás, mint a ringatás vagy a babakocsizás, de a fáradt, nyűgös baba elaltatásának egyik legjobb és legegyszerűbb módja a szoptatás. Teljesen természetes, hogy kisbabánk álomba szenderül a mellünkön, hiszen az anyatej maga is tartalmaz altató, nyugtató hatású anyagokat, ráadásul a szopómozgás és a közvetlen testkapcsolat hatására is termelődnek ilyen anyagok a babában.
Hibáztunk?!

Sokszor figyelmeztetik az édesanyát, hogy ne engedje szopi közben elaludni a babáját, mert akkor sosem fog tudni egyedül elaludni, ám egészen bizonyos, hogy ez nem igaz. Ahogy érik, nő a baba, ugyanúgy kinövi ezt a segítséget is, mint a pelust vagy az öltöztetés igényét. Nagyobb gyerekeknél is előfordul, hogy ha van rá lehetőségük, még mindig szeretnének szopin elszenderülni, de ha épp nincs ott anya, akkor elalszanak máshogy is.
Nappali alváshoz lehet, hogy további segítségre van szükség, hiszen akkor nem is olyan fáradt a gyerek, és jóval több ingert kell kizárnia, de ez így van rendjén. Előbb-utóbb akkor is menni fog az egyedül elalvás.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy a cumival vagy például alvómacival szundikáló gyerekek sem alszanak el egyedül! De ahogy abban is tökéletesen biztos mindenki, hogy ezekről a szokásokról előbb-utóbb le fog mondani a gyerek, ugyanez áll a szopira, ringatásra is, hiszen a cumi és a maci is a szoptatás és a mama pótszerei.
Természetesen vannak babák, akik viszonylag elég korán - akár átmenetileg, akár tartósan - valóban egyedül is el tudnak aludni anélkül, hogy ennek érdekében bármit is tettünk volna. Ha ilyen a gyerekünk, akkor örüljünk neki - igazán ritkaságszámba megy.

Az éjszaka átalvása

Jó, ha tudjuk, hogy a csecsemők bizony általában elég sokáig felébrednek éjszaka, sőt az egyfolytában (vagyis felébredés nélkül) alvással töltött időtartam egy bizonyos korig csökken, aztán újból nőni kezd. Ahogy dr. William Sears amerikai gyermekorvos megfogalmazta: "a babákat úgy tervezték, hogy felébredjenek". Ennek megvannak az általános, illetve az egyes életkorokra jellemző okai.
Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a csecsemők, gyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet keresik. Az emberi faj utódgondozása a folyamatos kapcsolaton alapul - éjjel és nappal is. Elég sokáig a folyamatos szülői jelenlét biztosítja a kisgyerek életben maradását.

Egy 1979-es amerikai vizsgálat során infrakamerával figyelték a kisbabák éjszakai alvását, és azt találták, hogy a két hónaposok hat százaléka, de még a kilenc hónaposoknak is mindössze tizenhat százaléka aludt ébredés nélkül éjfél és hajnali öt között.

Éberen és mélyen

Az alvásnak két fő szakaszát különböztetjük meg: a mély alvást, illetve a gyors szemmozgásokkal járó, felületesebb, úgynevezett REM-szakaszt, amikor álmodunk. Ekkor sokkal könnyebb felébredni, mint a mély alvásból.
A kisbabák alvásának ötven százaléka REM-alvás, ez az arány háromévesen körülbelül harminc, felnőttkorban pedig huszonöt százalék, tehát a kicsik sokkal gyakrabban kerülnek könnyen felébreszthető állapotba, mint a felnőttek. A babák alvásciklusa nagyjából negyvenöt perces, a felnőtteké másfél órás, azaz éppen a duplája. Sok anyuka ismeri azt a jelenséget, amikor a baba félórányi alvás után ébred föl mindig, ennek épp ez a rövidebb alvásciklus a magyarázata. Ezért olyan rettenetesen fárasztó fölkelni a babához: az ő ébredései pontosan félbevágják a felnőtt alvásciklusát.
Miért ébred fel?

A különböző életkorokban más-más okai lehetnek a gyakori ébredésnek.

- Az újszülött baba gyomra picike, egyszerre kevés fér csak bele akár anyatejből, akár tápszerből, így szüksége van az éjszakai evésekre is. Anyagcseréjének jobban megfelel a gyakori evés, mint a nagy kihagyások.

- Általában jellemző, hogy hathetes kor után viszonylag nyugodt éjszakák következnek, egészen három-négy hónapos korig, amikor a babák nagy többsége megint elkezd gyakrabban ébredni éjszakánként. Egyrészt szükségük van arra, hogy megbizonyosodjanak anyukájuk jelenlétéről, másrészt ekkor szoktak megváltozni a babák nappali étkezési szokásai: könnyen elterelhető a figyelmük, az akár egy-másfél órán át szopizó újszülöttből két-három perc alatt végző három hónapos lesz, aki minden zajra felkapja a fejét. Éjszaka viszont ingerszegény a környezet, teljesen át tudják adni magukat a szopizásnak.

- Hat-nyolc hónapos korban leggyakrabban a fogzás fájdalma zavarja meg a kisbabák éjszakai nyugodalmát, amit megint csak a szopizás vagy az összebújás fájdalomcsillapító hatása segíthet átvészelni. Ebben a korban jelentkezik a szeparációs szorongás is, vagyis a baba elkezd félni a számára ismeretlen emberektől, és erősebben kötődik szüleihez, így éjjel is többször meg kell győződnie a jelenlétükről.

- Egyéves kor felé közeledve ismét megfigyelhető egyes kisgyerekeknél, hogy a helyváltoztatás képességétől és a világ sokféleségétől lenyűgözve nappal kissé kevésbé lelkesek szopizás vagy evés terén, de éjjel mindent pótolnak.

- Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák "létszámellenőrzést tartanak" éjszaka.

- Bármely életkorban okozhatnak éjszakai (vagy nappali) nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események; ha épp új fejlődési szakasz, például új mozgásforma elsajátítása előtt áll a kisbabánk; ha más vigyáz rá; ha valamilyen betegség, fájdalmas állapot (fogzás, húgyúti fertőzés, középfül- vagy torokgyulladás, allergia, reflux) zavarja; ha túl meleg vagy hideg van, vagy épp száraz a levegő; ha az idegrendszere éretlen.

A cikk folytatását itt olvashatjátok.

2011. június 14., kedd

Elég vas van az anyatejben? Adjunk-e vaspótlást 4hónapos kortól?

Dr. Kun Judit Gabriella cikke a bababszoba.hu -ról.

Lehetséges volna, hogy a természet rosszul gondoskodott a szoptatott babákról? Szakértőnk összefoglalja, amit a csecsemőkori vashiányról és vérszegénységről tudunk.


Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia Táplálkozástudományi Bizottságának nemrégiben megjelent ajánlása (1) szerint a kizárólagosan szoptatott csecsemőknek 4 hónapos kortól rutinszerűen vaspótlást kellene kapniuk. Ajánlásukat ezzel indokolják: a vashiányos vérszegénység, illetve a vérszegénység nélküli vashiány hosszú távú káros hatással lehet az idegrendszeri fejlődésre.
Miközben ez a megállapítás igaz lehet, az már kevésbé világos, miért jutott arra a következtetésre a tekintélyes szervezet, hogy a kizárólagosan szoptatott kisbabák 4 hónapos korukra valamennyien vashiányosak lesznek, miközben a kutatási eredmények éppen az ellenkezőjét bizonyítják. (3)


A leírást elolvasva kiderül, hogy a javaslat egyetlen, kis esetszámú vizsgálaton (4) alapul, de hogy a csecsemőkori vashiánnyal foglalkozó szakirodalom tengeréből miért ragadták ki éppen ezt az egy cikket, amikor az nem különösen átfogó és még csak nem is jó minőségű, nem tudni.

A folytatás itt olvasható.

2011. május 18., szerda

Hordozásünnep újra!

2011. június 5-én (vasárnap) a Gellért-hegyen!


Szeretettel várunk minden kedves hordozó és a hordozás iránt érdeklődő anyát, apát, nagytestvért, nagynénit, nagybácsit, nagymamát, nagypapát, barátot és ismerőst! Találkozzunk 10.00-kor a Gellért Szálló előtt a Gellért kútnál, ahonnan együtt fogunk elsétálni a remeknek ígérkező nap helyszínére, a Korsós tábla névre hallgató parkba!
térkép és részletek: itt .

2011. május 7., szombat

Hajnali bekéredzkedések ellen

Különleges szokások: így altatnak az anyukák a világ körül
olvashatjuk a 168 óra oldalán, idézve a Mindennapi pszichológia 2010. 1. számában megjelent cikket.

„Anyuuu, szomjas vagyok!” – hangzik lefekvés után a gyerekszobából, és Anyu bevisz egy pohár vizet, hogy tíz perc múlva megérkezzen a menetrend szerinti „Anyuuu, pisilni kell!”, majd a „Túl meleg van!”, a „Nem vagyok álmos!” és a többi. Az éjszakai ébredések, rémálmok, hajnali bekéredzkedések a szülői ágyba pedig még csak ez után kezdődnek.


Az ilyen helyzetek elkerülésére a nyugati szülőknek azt tanácsolják, hogy a megfelelő alvási szokásokat már csecsemőkorban alakítsák ki, a babát mindennap közel azonos időben, egy kiszámítható rutin végén tegyék be a saját ágyába, hogy ott egyedül aludjon el. Ha azonban a különböző népeket meglessük álmukban, rájöhetünk, hogy amit mi egy kisbaba számára „megfelelőnek” tartunk, valójában egy kisebbség furcsa ideálja.
Őseinknek nem volt más választása, mint együtt aludni utódaikkal, hiszen a vadászó-gyűjtögető nomádok nem tehették le a kicsiket biztonságos gyerekszobákba. Az anyatejből – speciális összetételénél fogva –gyakran kell enni, így az anyja mellett alvó, éjjel is szopó csecsemő az, aki az évmilliók biológiai örökségét megtestesíti. Bár az elrendezés sokféle lehet (közös fekvőhelyen, az anyától karnyújtásnyira, az apa és/vagy a testvérek jelenlétében stb.), a kultúrák többségében a csecsemők ma is az anyjukkal alszanak, és ebben a szoptatás szerepe is meghatározó maradt. Így van ez még olyan iparilag fejlett országokban is, mint Svédország vagy Japán.

A cikk folytatását itt olvashatjátok, a teljes cikk pedig a MiPszi 2010. 1. számában volt olvasható.

2011. április 1., péntek

Kutassunk Bagdy Emőkével

Aki tavaly volt a Nemzetközi Babahordozó Héten, Budapesten, a Kesztyűgyárban az halhatta, amint Bagdy Emőke kérte a segítségeteket egy kutatáshoz, melyben fókuszban van a szülés, a szoptatás, a hordozás és az alvás/együttalvás is. Ez most online formában elkészült!
Nagy lehetőség ez, hogy megosszátok a tapasztalataitokat! Sok tévhitet és előítéletet, melyeknek nincs tudományos alapja, remélünk majd így eloszlatni.

Az alábbi linkekre kattintva érhető el a kérdőív! Kérlek, mind a három kérdőív részt töltsétek ki! Egy részt kitölteni kb 30 percet vesz igénybe és a jelszó segítségével a többi rész másik időpontba is kitölthető. Figyelmesen olvassátok el a feladatot és a válaszokat gondolják át (pl Igaz vagy nem igaz tipusú állítások esetén nehogy az ellenkezője maradjon benn válasznak, mint amit szeretnének írni). Fontos tudni, hogyha bezárjátok a kérdőívet elküldés előtt, akkor a munka kárba vész, nem mentődik!
Ha bármi kérdés felmerül bennetek, kérdezzetek, igyekszem válaszolni.

Íme az eredeti felhívás és a linkek:
Kedves Édesanya!
Ha Önnek van legalább 6 hónapos, és legfeljebb 4 éves korú gyermeke, akkor arra kérjük, hogy ossza meg velünk a tapasztalatait. Minden élmény nagyon fontos számunkra, mivel vizsgálatunk azt a célt szolgálja, hogy hasznos tudnivalókkal támogassuk a várandós édesanyákat és a csecsemőiket nevelő szülőket, gyermekük egészséges fejlődésének tudatos elősegítésében. Ehhez szükséges a hazai szokásokat és helyzetet felmérnünk. A kutatást Prof. Dr. Bagdy Emőke vezeti, aki ezúton is hálásan köszöni mindazoknak az édesanyáknak a kutatáshoz való értékes hozzájárulását, akik a kérdőívet kitöltik. A vizsgálatot a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének Etikai Bizottsága engedélyezte. A feldolgozásnál az adatvédelmi szabályok szerint járunk el, az anonimitás biztosított. Köszönjük a fáradozását!

Az alábbi linkekre kattintva érhető el a kérdőív! Kérjük, mind a három kérdőív részt töltsék ki! Továbbá arra kérjük, hogyha tehetik küldjék tovább Rokonaiknak, Ismerőseiknek, Barátaiknak, hogy minél több Édesanyához eljuthasson a kérdőív!

Köszönjük!

Indító link az első űrlaphoz: www.bansagi.hu/gyermek/gyermek1.html

Indító link a második űrlaphoz: www.bansagi.hu/gyermek/gyermek2.html

Indító link a harmadik űrlaphoz: www.bansagi.hu/gyermek/gyermek3.html

2011. március 5., szombat

Délutáni alvás - kell? nem kell?

Helen Ball, az angliai Durham Egyetem szülő-gyermek alváslaborjának vezetője, amerikai alváskutatókkal egyetértésben azt állítja, hogy az egy nap alatti (24 óra) összes alvásnak kell szinkronban lenni a gyermek alvásigényével és hogy nem számít, hogy ezen belül éjszaka vagy egy délutáni pihenővel együtt jön össze a kielégítő óraszám. Tehát amíg, gyermekünk napközben nagyrészt energikus és aktív, nem kell azon aggódnunk, hogy délután alszik-e vagy sem. Amerikában egy 3 éves gyerek legtöbbször még alszik délután, ezzel szemben például Angliában nem gyakori ebben a korban a szieszta.

2011. február 27., vasárnap

Ti együtt alusztok a gyerekkel?

Manapság a Föld legtöbb országában teljesen természetes az együtt alvás. Dél-Európa nagy részén, Ázsiában, Afrikában, továbbá Közép- és Dél-Amerikában bevett gyakorlatnak számít.


Számos kultúrában ezt csak addig folytatják, ameddig szopik a kicsi, míg másokban jóval azután is. Japánban a szülők vagy a nagyszülők egészen serdülőkorig együtt alszanak a gyerekekkel, szép hasonlattal folyót alkotva: a két szülő a két part, a gyermek pedig közöttük a víz. A legtöbb kultúrában jelen van az együtt alvás valamely formája, és nagyon kevés olyan létezik, ahol az a kívánatos és elfogadott, hogy a babák egyedül aludjanak állítja kutatásai alapján James J.McKenna.

A cikk további részét itt olvashatod.

2011. február 19., szombat

Miért nem sírnak az afrikai babák?

Kenyában és Elefántcsontparton nőttem fel. Tizenöt éves korom óta élek az Egyesült Királyságban. Azt azonban mindig is tudtam, hogy gyermekeimet (ha majd egyszer lesznek) otthon, Kenyában szeretném felnevelni. És igen, feltételeztem, hogy lesznek gyermekeim. Modern afrikai nőként, két egyetemi diplomával, negyedik generációs dolgozó nőként – viszont, ami a gyermekeket illeti, abban továbbra is tipikus afrikai nő maradtam.


Az írónő afrikai nagymamájának szelid bölcsessége:
1. Ajánld fel a melled minden egyes pillanatban, hogy a baba nyugtalan – akkor is, ha éppen most etetted meg őt.
2. Aludjatok együtt. Sokszor még azelőtt kínálhatod neki a melled, mielőtt teljesen felébredne. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy gyorsabban visszaaludj, és sokkal kipihentebb leszel.
3. Mindig legyen veled az ágyadnál egy palack meleg víz, hogy inni tudjál és folyhasson a tej.
4. A szoptatást elsődleges feladatodként értelmezd, (legfőképp a fejlődési ugrások idején). Engedd meg a körülötted lévőknek, hogy megtegyenek érted mindent, amit csak tudnak. Nagyon kevés olyan dolog van, ami nem várhat.
5. A saját babádat olvasd, ne könyveket. A szoptatás nem lineáris – megy fel és le, valamikor pedig körbe. A saját gyermeked igényeinek Te vagy a legnagyobb szakértője.
A cikk többi részt itt olvashatod.

2011. február 8., kedd

Elalszol? Vagy megtanítsalak rá?

Szinte minden szülő életében elérkezik az a pillanat, amikor úgy érzi, nem bírja tovább a babaaltatás nehézségeit. A bombabiztos alvástanítási módszert ígérő könyvek eladott példányszáma mindig magas, és szakemberhez is gyakran fordulnak a szülők.
Igen, nagyon fárasztó dolog, ha a gyerek nehezen alszik el, iszonyúan tud fájni az ember dereka, ha órákig ringatni kell, és van egy pont a sok-sok éjszakai ébredés után, amikor már csak egyre tudunk gondolni, egy jó kis alvásra, legalább egy órán keresztül egyhuzamban. És azért azt is jó tudni, hogy mindez teljesen normális velejárója a babás hétköznapoknak. Mindig elfogadhatatlannak tartottuk és tartjuk jelenleg is azokat a módszereket, amelyek a baba sírni hagyásával, magára hagyásával vagy megfélemlítésével járnak.

Időközben a tudomány is bizonyította, hogy a sírni hagyás, a kötődés sérülése maradandó változásokat okoz az agykéreg bizonyos területein, és ezek befolyásolják a későbbi tanulási képességeket, a kapcsolatteremtő készséget. A folytatást itt olvashatod.

2011. január 21., péntek

Kizárólag anyatej 6 hónapos korig - a támadások sorozata nem mentes az anyagi érdekektől

Az Egészségügyi Világszervezet állásfoglalása a British Medical Journal-ban nemrég megjelent cikk kapcsán


Az Egészségügyi Világszervezet a csecsemők optimális növekedésének, fejlődésének és egészségének elérésére az egész világon azt javasolja az édesanyáknak, hogy az élet első 6 hónapjában kizárólag szoptassák csecsemőiket, majd pedig – magas tápértékű kiegészítő táplálékok bevezetése mellet – folytassák gyermekük szoptatását 2 éves korig vagy tovább.



Az Egészségügyi Világszervezet nagy figyelemmel kíséri az ezen a területen napvilágot látott új kutatási eredményeket és saját eljárása van az ajánlások rendszeres felülvizsgálatára. A rendszeres felülvizsgálatok, amelyek magukban foglalják a tanulmányok minőségi vizsgálatát is, biztosítják, hogy az ajánlások az elérhető legjobb információkra támaszkodjanak, és mindenfajta érdekellentéttől mentesek legyenek.



A napokban megjelent BMJ (angolul itt olvashatsz róla) tanulmány nem egy módszeres felülvizsgálat eredménye. A legfrissebb módszeres vizsgálat ebben a témában 2009-ben volt publikálva és megtalálható a Cohrane Library-ben („A kizárólagos szoptatás optimális hossza (Review)” címmel, Kramer MS, Kakuma R. The Cohrane Library 2009, 4. lapszám). Ez a vizsgálat fejlett és fejlődő országokban készült tanulmányokat is magában foglal, és eredményei alátámasztják a jelenlegi Egészségügyi Világszervezet ajánlást. 2 kontrollos vizsgálat és 18 másik tanulmány igazolja, hogy a 6 hónapig tartó kizárólagos szoptatás (ami azt jelenti, hogy a csecsemő kizárólag anyatejet fogyaszt, és semmilyen más táplálékot vagy folyadékot nem kap) számos előnnyel bír a 3-4 hónapig tartó kizárólagos szoptatással szemben. Ezek között az előnyök között szerepel a gyomor- bélrendszeri fertőzések alacsonyabb kockázata, valamint az, hogy az anya gyorsabban nyeri vissza a súlyát és a menstruációja is később tér vissza. Más fertőzésekkel ill. az allergiával kapcsolatban nem mutattak ki kockázatcsökkenést. Nem igazolódott, hogy a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásnak kedvezőtlen hatása lenne a gyarapodásra. A fejlődő országokban – ahol az újszülöttkori vasraktárak az optimálisnál kisebbek – alacsonyabb vaskoncentrációt találtak a csecsemők vérében.



Fordította: Kalmár Alexandra

2011. január 12., szerda

Pici baba hordozása

Ónodi Ági cikke itt olvasható az újszülöttek hordozásáról.