2012. december 21., péntek

Elrontottuk?

 
Új cikksorozat a Babafalván a gyerekek alvásáról!  Hogyan alszanak a pocakban? Mire van szükségük az első napokban, hogy jól aludjanak és jól aludjunk. Itt olvashatod a teljes cikket.


2012. április 18., szerda

Visszajelzés

Kedves Alexandra

F. Kata vagyok Balatonalmádiból. 2010 november környékén jártál Almádiban a baba mama klubban és én is részt vettem az előadásodon. Akkor még kismama voltam, majd decemberben megszületett Pannám, aki most 16 hónapos.
Egyszer fel is hívtalak tanácsot kérni, mert pár hónaposan sokszor kelt fel a babám és nagyon meg voltam ijedve:-)))
Akkor ígértem, hogy fogok írni, hogy mi van velünk
Bocsánat, de ezt most teszem csak meg:-)))
Nagyon fontosnak érzem, hogy visszajelezzek neked, mert Te és a munkád adott nekem sok sok erőt

3,5 hónapos volt Pannám, amikor végre ellazultam és hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek és megadjam a babámnak és magamnak no meg apukának is mindazt ami ezzel a csodás időszakkal jár. Elején a földre lerakott 200 cm széles matracon aludtunk most már a kiságyat szereltük az ágyunk mellé. Én alszom középen. Mindenkinek meg van a helye, Panni sokat szopizik azóta is:-) Már annyira nem is ijesztő, hogy éjjel sokszor hozzám gurul. Vannak időszakok, amikor csak kétszer de vannak időszakok, amikor számolni se tudom:-)) és mégis kipihent vagyok.
MI nem ismerjük a felsírás fogalmát. amikor kisebb volt és felkelt mindig a bébiőrrel kezdett játszani, abból tudtuk, hogy mehetünk be hozzá. Mostanában meg kikiabál, hogy MAMMMMA :-)
Nyugodt, kiegyensúlyozott vidám érdeklődő és természetesen nagyon okos kislány, akinek sose kellett azért energiát pazarolnia,hogy szeretetet, figyelmet kapjon.
Apuka imád vele aludni, imádja, ahogy reggel apát keresve álomszagúan bújik hozzá és kotorászik a szájában:-)))

Én sose akarom, hogy véget érjen ez az időszak:-)) Persze már van egy gyerekágyunk, amit megörököltünk természetesen, ha eljön az ideje és kéri, akkor meg lesz a lehetősége. Szerintem nem kell semmit előre eltervezni, az adott helyzet alapján eldől,majd, hogy hogyan tovább.

Rokonság még kicsit furán néz ránk:-)) De már békén hagynak minket. Bár folyamatosan csodálkoznak, hogy két ilyen őrült embernek, mint mi vagyunk a párommal, hogy lehet ilyen kiegyensúlyozott nyugis babája. Már nem magyarázom, hagyom hátha rájönnek.

Írhatnék még ezer oldalt:-))
Köszönöm az infóidat és a munkádat

Most volt egy kis időm ideülni a gép elé,és már olyan régóta szerettem volna neked írni.

Kata

2012. január 23., hétfő

Családi együttalvás - mire számíthatunk?

forrás: http://www.howtobeadad.com/

A facebookon 58ezren osztották meg, majd 70ezren like-olták. Világszerte. Ezek szerint lehet valami közös abban, ahogyan a nyugati társadalmakban megtapasztaljuk az együttalvást.

2012. január 9., hétfő

Vallomás: az okos, előrelátó nevelés tévedése

Tévedtem. Szívem minden szeretetével szerettem a babámat, és igazán mindent beleadtam! Fáradtságot nem kímélve adtam meg neki mindent, amiről azt gondoltam, hogy szükséges a fejlődéséhez, boldogságához, későbbi boldogulásához. Most, nyolc és fél év távlatából – nem nagy idő, tudom, de némi rálátás már nyílik innen –, no és még két baba felnövelgetése után tisztán látom: tévedtem. De ne szaladjunk előre. Hogy is volt ez?

Mikor az első gyermekem megszületett, már sok-sok elképzelésem volt a gyereknevelésről, mert kicsi lány korom óta anyukának készültem. Előrelátó, okos anyuka akartam lenni, aki közeli, meleg és őszinte kapcsolatban van a gyermekével.
Megszületett.
Nagyon vágytam szoptatni, persze, hogy szoptattam. Háromóránként, ahogy anyukámtól is mindig hallottam. Persze, nem mint a katonaságnál: egyszerre rugalmasan és érzékenyen, de úgy, hogy ne legyen minden nyikkra mellen. Nem vigasztaltam cicivel, ha sírt, hogy ne azt tanulja meg, hogy minden búra az evés a vigasz. Csak okosan, előrelátóan!
Az ágyunkba nem vettem be.
Hogy ne szokjon oda. Nem is a baba, hanem a párom és magam miatt. Nem volt ez egy jól körvonalazódott, megfogható logika, inkább egy homályos érzés, hogy nem fogjuk tudni kirakni többé, és akkor mi lesz majd velünk?! Nem, az ágyunkban nem alhat! Inkább felkeltem hozzá, ahányszor kellett, és róttam-róttam vele a köröket éjjelente, ha a szopinak még nem jött el az ideje. Vagy szoptattam ülve, lekókadó fejemre fel-felriadva. Aztán vagy sikerült beemelni a kiságyába alva, vagy nem. Előbb utóbb beleszokott. A kiságyba is.


Ónodi Ági baba- és gyermekhordozási tanácsadó új cikkét a Babafalváról itt olvashatod tovább.